2003. szeptember 11-én az Arsenalba igazoltál. Emlékszel arra?

Igen, találkoztam Arsene Wengerrel és David Deinnel. Nem mindennapi érzés volt az egy 16 éves játékosnak. A világ egyik legjobb klubjának a menedzserével beszélni nagyon jó érzés. Úgy beszéltek velem, mint egy felnőttel. Már ekkor éreztem, hogy komolyan vesznek. Ez volt a legjobb időszak az életemben.

Szerinted a klub miért költöztetett téged egy házba Senderossal és egy idős angol hölggyel?

 
Úgy gondolom, hogy a klub hozzá akart minket szokatni az új élethez. Nekem nagyon furcsa volt itt élni. Senderos 3 hónappal előttem érkezett az Arsenalba és már ő rég ott lakott. Majdnem 2 évig laktam ott. Noreen (ház tulajdonosa) mindenben segített minket. Mosta a ruháinkat, főzött nekünk…

Tartod Norennel a kapcsolatot?

Minden meccs előtt szerencsét kíván nekünk. Noreen fantasztikus nő. Bizonyos szempontból ő olyan, mint a brit nagyanyám. A fiatal újoncokat a klub ott helyezi el. Sokkal tartozom neki.

Milyen volt az első edzésed az Arsenalban?

2003 nyarán 16 évesen a felnőtt csapattal edzhettem. Épp megérkeztem az Arsenalhoz és Wenger azt mondta nekem, hogy eddzek a felnőttekkel. Egy héttel az edzés előtt válogatott meccsek voltak és sokan nem tértek még vissza, de  Kanu, Dennis Bergkamp, Kolo Toure, Martin Keownt és néhány nagy játékos lenn volt edzésen és velük edzettem.

Keményem kellett játszanod?

Kolo Toure váratlanul becsúszott nekem. Repültem egyet és utána a földön találtam magam. Kolo rendesen „helyre” tett engem és itt is látszott, hogy nem néztek le engem. A szerelése szabályos volt. Amint túltettem magam a meglepetésen, rájöttem, hogy beköltöztem egy új világba.

Milyen volt az első meccsed az Arsenal színeiben?

A 2004-es szezon előtt Ausztriában edzettünk. Patrick Vieira nem tudott játszani, Edu a Copa Americán volt és Mathieu Flamini még nem írt alá Marseille-ből. Én voltam az egyetlen, aki a középpályán játszhatott Gilberto Silva mellett. A meccset végig játszottam.

Mikor lett mezszámod?

A Highburyben voltunk edzésen és az edzést egy fotózás követte. Amikor az edzés után Arséne Wenger közeledett hozzám azt mondta nekem, hogy: Cesc megvan a mezszámod. 15-ös mezt kapod. Ettől a pillanattól fogva a felnőtt csapat tagja vagy. Ezután gratulált és elmentünk fotókat készíteni. Nagyon izgatott voltam. Nem is emlékszek már arra, hogy kik voltak mellettem a képen.

Milyen volt az első számú csapatban tudni magad?

A szekrényem mellett volt a Henry szekrénye. Hihetetlen volt. Nagyon vicces volt az egész, mert én eléggé szégyenlős és félős voltam – két perccel később a pályára kellett lépnem a csapattársaimmal Campbellel, Lehmannal, Vieiraval, Piressel, Henryvel és Bergkamppal.

Megérte lecserélni a Barcát az Arsenalra?

Az biztos, hogy 4 év folyamán sok mindenről lemaradtam a kortársaimhoz képest (diszkó, szórakozás…). Azt mondom, hogy megérte. Nem sok fiatalnak adatik meg, hogy a Mu, Chelsea és a Francia Válogatott ellen játszhasson.

Forrás: zootoday.com